Az igazság az, hogy folyamatosan kérkedett, és kekeckedett. Talán már kamaszkora óta, amolyan igazi, vagány, tehát problémás gyerek volt, akinek – mivel a szülei –, állandóan dolgoztak, és megpróbálták felépíteni közös családi életüket, így teljesen természetes módon tőle is elvárták, sőt egyben meg is követelték, hogy mindig fejezze be azokat a dolgokat, amiket elkezd, és persze legyen helyén minden esetben a szíve, és lelke. És hát ha nem muszáj, a családi házat a nagyobb biztonság kedvéért ne próbálja meg felgyújtani. Kiss Zita – vagy ahogy később mindenki megismerte –, a vagány hercegnő jóformán egész életében kereste elsősorban önmagát, feszegette a határait, vagy megpróbált nagy adag ellentmondásos, és lázadó viselkedésével lázadni a sablonok, konvenciók, és úgy általában a világ…Tovább olvasom…
16+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A férfi fehér alapozófestéket kent fel pufók arcára, majd azt a jellegzetesen cseresznyepiros színt, mellyel olyan jellegzetes vigyor-mosolyt sikerült minden esetben varázsolnia magára. Aztán jöhetett a csiricsáré, tarka ruha, később pedig a legalább három számmal nagyobb, csónakjellegű cipő, melynek a vége kunkori farokformájú volt. A legtöbb ember – bár nyíltan, és egyértelműen nem mondta ki –, de valósággal rettegett a bohócoktól. Volt bennük valami különös, különleges, maguktól értetődő szomorúság, melyre a legtöbb ember roppant érzékenyen reagált, bármennyire is igyekezett azt minden személyi tulajdonságával leplezni. A legelső találkozása a befutott, és sikeres, fiatal színésznővel valóságos katasztrófának számított. Úgy viselkedett, akár egy komplett hülye-gyerek, akinek nincs ki…Tovább olvasom…