A gyönyörű nő, akin minden túlzottan tökéletességszámba ment talán jobban hallgatott saját baráti körére, mint saját magára, és ez hosszú távon bizony-bizony megbosszulta magát. Legutóbbi párkapcsolata nem is igazán értette, hogy is mehetett tönkre, hiszen úgy érezte nagyon boldogok együtt, és körüllengte őket az a bizonyos titkos, harmonikus kiegyensúlyozottság, mely csak az igen-igen kivételes, igazi párokat jellemzi. Volt expasija olimpikon kajakos volt, és nem volt olyan magazin, reklám, vagy újság, ahol fel nem bukkant volna díjnyertes, hófehéren vakító milliókat is megérő műmosolya. Ő pedig gyönyörű, modellalkatú nőként jóformán bármit megtehetett, amit csak szeretett volna, hiszen mindenki egyedül csakis az ő kívánságait, óhajait leste. Kivált a mostani pénzsóvár világban ez…Tovább olvasom…
18+ – A mű korhatáros tartalmat tartalmaz.
A kutató, a laborja ablakánál állva a napfelkeltében elmerült tekintettel mosolyodott el, miközben mindkét fiolát magasra tartva gyönyörködött az általa kifejlesztett szérumokban, amelyeken a felkelő nap sugarai csillogva hatoltak át. Az egyik neon zöld, míg a másik neon narancssárga színben volt enyhén parázsló, kissé ám de igen sejtelmesen megvilágítva a tudós arcát. A még nem lezárt üvegcsék szinte izzottak a fényben. Az egyik az örök élet, a másik a halál széruma. Mindkettőt ő alkotta meg. Igazából a kettő az idők kezdete óta egyben volt az anyatermészet által. Csupán szét kellett választania, és máris zsebében tudhatta a Nobel-díjat. Hosszasan nézte mindkét szintetikus anyagot, ami bármilyen hihetetlen, egy hegyi patak kristálytiszta vizéből készült. Lezárta az üvegeket, és betette…Tovább olvasom…
Kis unokahúgommal a könyvtárban jártunk. Kikölcsönöztünk néhány könyvet, majd elindultunk hazafelé. Félúton jártunk már, mikor egyszer csak megszólal Zizi: – Pisilnem kell! – Jaj, Zizi, előbb nem jutott az eszedbe, amikor a könyvtárban voltunk? – kérdeztem a kislányt. – Akkor még nem kellett… – válaszolt megszeppenve. – Semmi baj, nézd, itt egy nyilvános WC, bemegyünk ide. Úgy is volt. Bementünk, a kisablaknál ült a vécés néni (vagy vécésnéni – állítólag mindkét írásmód helyes). Köszöntünk, Zizi megkapta a toalettpapír-darabkát. Mikor végzett, kezet mosott, a néni papírtörlőt adott neki. – Jé, milyen szép karkötője van a vécés néninek! – kiáltott fel Zizi az ötévesek lelkesedésével. – Szép. – mondtam. A vécés néni azonban enyhe büszkeséggel a hangjában így szólt a…Tovább olvasom…