„utca” – novellák címszó szerint

Írta: Gyólay Karolina 💠 📅 2026. 03. 05. 08:20 Érzelmes ❤️ 1 👁️ 18

Eső szitált a neonfényes esti utcán. Lehajtott fejjel gyorsabban lépkedtem. Cipőm kopogott a nedves aszfalton. Most először nem bántam, hogy esik az eső, mert könnyeim arcomon lemosódnak. Szemem éget, kapkodtam a levegő után. Nem hiszem el, hogy ezt tette velem. Tíz perce még egy bárban boldogan vártam őt, de nem jött el. Pedig annyira szeretem őt. Nem kellek neki. Fülembe halk zene kúszott. Szomorú dallama terjedt a falakon, az aszfalton, lelkemig hatolva. Felzokogtam, és teljesen átadtam magamat a hegedű mélabús dallamának, ami egy kapualj alól széllel jött felém. Lelkem felszabadult, szívem lelassult. Eggyé váltam vele. Éreztem, a dallam helyette átölel.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 04. 17:05 Egyéb ❤️ 1 👁️ 18

A reggel nem tört be a napba, csak lassan belecsúszott. A fény végigsétált a padlón, megállt egy szék lábánál, mintha pihenőt tartana. A kávé meleg volt, és egy ideig elégnek tűnt.
Az utcán az emberek elhaladtak egymás mellett. Egy fiú megállt, hogy megigazítsa a hátizsákját, majd újra lépett. A mozdulat kicsi volt, mégis valahogy beleillett a nap rendjébe.
Délután az idő nem sürgetett. A csend ott maradt a szobában, mint egy vendég, aki nem akar túl sokat mondani.
Este a fény lassan elhagyta az ablakot. A nap becsukta maga mögött az ajtót, és nem maradt utána hiány. Csak az a nyugodt érzés, hogy ma is itt voltunk. És ez elég volt.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 03. 03. 18:17 Élet ❤️ 0 👁️ 37

A reggel nem sietett. A fény óvatosan végigsimított a falon, megállt egy porszemnél, mintha számítana. A kávé gőze lassan felszállt, nem akart felébreszteni, csak jelen volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy apró történet. Egy férfi megállt, hogy visszategyen egy elmozdult széket a teraszra. Senki nem figyelte, mégis rend lett.
Délután a csend nem volt üres, hanem megtartó. A gondolatok nem siettek tovább, csak ott maradtak.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 19. 14:31 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 21

A reggel lassan érkezett. A fény belekúszott a szobába, megállt az asztalon, majd továbbment, mintha megfigyelne valamit, amit mi nem láttunk. A kávé keserű volt, de rendben, pont úgy, ahogy kellett.

Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikük vállán egy kis elhallgatott történet. Egy férfi megállt, lehajolt, és felvette a leesett kesztyűt. Senki nem figyelte, mégis számított.

Délután a csend hosszabb lett a szavaknál. Nem volt mit hozzátenni, minden a helyén maradt, még ami hiányzott.

Este, amikor a nap lassan becsukta magát, nem maradt kérdés. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 16. 16:59 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 25

A reggel nem kérdezett. A fény megállt az ajtófélfán, mintha számolna. A kávé meleg volt, nem vigasztalt, csak jelen volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikükben egy apró késés. Egy férfi visszalépett, hogy elengedjen valakit, aki sietett. Nem szóltak egymáshoz, mégis rend lett.
Délután a csend nem hallgatott, csak figyelt. A gondolatok nem akartak válaszolni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt kérdés. Csak az a halk bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. Elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 14. 18:17 Növekedés, önfelfedezés ❤️ 2 👁️ 19

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 13. 13:39 Lírai mininovella ❤️ 0 👁️ 20

A reggel nem sietett, csak belépett a szobába. A fény megállt az ablak peremén, mintha mérlegelne. A kávé illata lassan terjedt, nem zavart, csak ott volt.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindenkin egy láthatatlan történet. Egy férfi lehajolt, hogy felvegye a leesett papírt, majd továbbment. Senki nem figyelte, mégis számított.
Délután a csend megtelt apró zajokkal: léptekkel, levegővel, el nem mondott mondatokkal. Nem volt mit hozzátenni.
Este, amikor a nap elcsendesedett, nem maradt hiányérzet. Csak az a halk tudás, hogy ma is jelen voltunk. És ez elég.

Írta: B.É. Krisztina 📅 2026. 02. 11. 15:51 Lírai mininovella ❤️ 1 👁️ 21

A reggel nem sietett, csak megérkezett. A fény végigcsúszott az ablakon, megállt egy karcolásnál, mintha számontartaná. A kávé gőze lassan felszállt, nem akart felébreszteni, csak jelen lenni.
Az utcán az emberek egymás mellett haladtak, mindegyikükben egy félmondat. Egy nő megállt, hogy elengedjen egy gyereket a járdán, aztán továbbment. A mozdulat rövid volt, mégis maradt.
Délután a csend nem hiányzott, hanem helyet adott. A gondolatok leültek benne, nem siettek tovább.
Este, amikor a nap elfáradt, nem maradt kérdés. Csak az a halk bizonyosság, hogy ma is itt voltunk. Elég.