Írta:
Tasi83
📅 2026. 03. 09. 07:34
Élet
❤️ 2
👁️ 9
Két rozzant vén aggastyánember lépegetett a mezőn. Mindkettő kézben sörétes puskát tartott. Úgy tűnt, mintha vadászok volnának, akik valami furcsa, különös túlélőtúrán vagy épp csak oroszlánszafarin vesznek részt. A tagbaszakadtabb, aki valamivel alacsonyabb és mackósabb is volt, mint a nyurgább, angolosabb másik, előre küldte a kis keverék kuvasz kutyát:
– No, Sakál! Keresd, keresd a vadat! – adott egyértelmű parancsot a mackós vénember, és kifejező bajsza alatt el is mosolyodott saját, jól bevált éleselméjűségén.
– Azért ezt mégse kellett volna, Kálmán! – szólt oda csak úgy félvállról, nagy bölcsen a másik nyurga ember, aki úgy festett, mint egy igazi angol, és volt egy eredeti kalapja is, mellyel hasonlított egy igazi kalandhőshöz.
– Majd pont neked fogok magyarázni! – dorgálta meg…
Tovább olvasom…
Írta:
A. J. Vale
📅 2026. 01. 09. 15:18
Egyéb
❤️ 2
👁️ 31
Ahogy előbújtam kotorékomból, a kora tavaszi, enyhén fújó hideg szél belekapott vörös, tömött bundámba. Mintha apró ujjak túrtak volna a sűrű szőrszálak közé, ám a fagyos levegő érintése nem érte el bőrömet. Vörhenyes bundám megvédett a hideg levegő tolakodó furakodásától.
Gyomrom hangosan megkordult, jelezve, ideje ismét vadásznom.
Nagyot nyújtóztam a hatalmas, öreg fűzfa tövében, aminek gyökerei között bújt meg a rókaváram.
Második télen használtam ezt a helyet, amit egy borz hagyott hátra. Tágas volt, tele mély, kacskaringós járatokkal. Legnagyobb előnye az volt, hogy két kijárattal is rendelkezett. Az egyik közvetlenül a fűz tövében, a másik jóval távolabb, egy magányosan álló erdei fenyő lábánál.
Felemelt fejjel tekintetemet az égre emeltem, amit szürke, gomolygó felhők szeltek…
Tovább olvasom…