„zongora” – novellák címszó szerint

Írta: Tasi83 📅 2026. 04. 20. 05:19 Romantikus ❤️ 3 👁️ 16

Középkorú, kissé meghajlottan járó férfi lépett be a felújított színházterembe, mely nem is volt igazán színház, sokkal inkább a tehetősebb sznobok számára fenntartott kultúrterem. Különben is színházba – a legtöbb esetben – nem azért mennek az emberek, mert kíváncsiak az adott előadásra, sokkal inkább egyfajta groteszk divatbemutatót akarnak, elsősorban saját szórakoztatásuk végett megtartani.
Pláne, ha hatalmas érdeklődés előzi meg az adott kulturális eseményt, és valahonnét még előbukkan egy-egy fotós is, aki valakinek a képviseletében jött.
Az adott kultúrterem páratlan zenei akusztikájával, és tágas, impozáns méreteivel máris valósággal belopta magát a legtöbb művész szívébe. Kapott helyet itt büfé, illetve egy közepes méretű versenyzongora, mely ugyancsak horribilis összegbe…

Írta: Tasi83 📅 2026. 03. 17. 07:29 Önismereti ❤️ 1 👁️ 8

,,Itt az ideje tudomásul venned öreg harcos, hogy vénülsz! Bizony ám! Hiába is húzod az orrod, vagy vágsz grimaszokat a tükörben, mely eddig még sosem hazudott neked!” – A férfi erősen gondolkodóba esett. Lehetséges, hogy tényleg eltelt már ennyire az idő, mióta kibújt a jó öreg anyaméh otthonos és kényelmes fogságából alig kilenc hónappal azután, hogy megszületett. De hát ez nem egy átkozott Fitzgerald-féle sztori, amit később na ná, hogy megkapja az Oscar-díjat, méghozzá bravúros szereposztással és zseniális stábbal. Ez is csak Amerikában fordulhat elő. Ez itt most a masszív valóság.
Még egy utolsó simítás a frissen borotvált arcon, mintha a borotválkozás nyomot hagyott volna; szinte azonnal észre lehetett venni, hogy néhány rakoncátlankodó szőrtüsző máris begyulladt, mintha csak így…

Írta: Poór Edit 📅 2026. 03. 15. 10:32 Romantikus ❤️ 1 👁️ 13

Gregory, egy borpalackozó üzem vezérigazgatója Franciaországban. Családi vállalkozás és hagyománya, hogy mindig apáról fiúra száll az üzem vezetése. A fia, Victor és a lánya Lucie. Boldog volt, mivel biztosítottnak látta az üzem jövőjét gyermekeiben.
Victor elvégezte a jogi egyetemet, ámbár csak édesapja iránti tiszteletből. Szíve közepében a zene állt. Nem sok kedve akadt a cég vezetéséhez majdan. Zene iránti rajongása háttérbe szorult kissé, de minden szabadidejét a zongoránál töltötte. Ilyenkor a lelke megtelt szeretettel, úgy érezte, hogy lebeg a Föld felett, és a világ megszűnik körülötte.
Lucie közgazdasági egyetemet végzett. Ő szívesen lépett volna az apja helyére, de Victoré az elsőbbség. Sokat dolgozott az üzemben, és szinte teljesen átvette a könyvelést, valamint a…

Írta: Márkus Katalin/Kata/ 📅 2026. 03. 09. 18:47 Rejtély ❤️ 3 👁️ 31

Lujza mama halála óta senki sem játszott az öreg zongorán, mégsem akartak megválni tőle. Mozdulatlanul állt a szoba sarkában, mintha odaragasztották volna. Még nagytakarításkor sem mozdították el a helyéről. Csipketerítővel letakart tetején virágok zöldelltek. A család lakásfelújítást tervezett, és eladásra hirdették a zongorát. Hamarosan vevője is akadt, aki örült, hogy potom pénzért övé lehet a lehangolódott hangszer. Mindenki elégedett volt, amikor helyéről elmozdították, lábai alól egy-egy lapos kavics került elő. Alig fél centi vastag kavicsokra valaki összekapcsolt szíveket, és két nevet karcolt: Lujza és Péter. Tanakodtak, vajon ki lehetett Péter, hisz a papát Györgynek hívták. Lujza mama sírba vitte titkát.

Írta: Poór Edit 📅 2026. 02. 18. 10:31 Misztikus ❤️ 3 👁️ 33

Paul, Párizsban nőtt fel és a zene volt a mindene. Az öreg zongoráját nagyapjától örökölte. Talán az életénél is jobban ragaszkodott hozzá. Tanult, komponált és turnékra járt. Sokra vitte, igen híres zeneszerzővé vált.
Már jócskán a harmincas éveiben járt, amikor az egyik őszi koncertjén megismerkedett Myriammal. A lány hárfán játszott és rögtön rabul ejtette Paul szívét. A szerelmük lángja egybeforrasztotta lelküket. Nem akartak sokat várni az esküvővel, így a következő nyáron összeházasodtak. Nagyon jól kiegészítették egymást, sok fellépést terveztek együtt.
Közel egy év múlva megszületett közös gyermekük, Gabriel. Paul élete megváltozott, hiszen imádta a családját és igyekezett minél több időt velük tölteni. Myriam és Gabriel, ahová csak lehetett, elkísérték. Paul viszont már nem…

Írta: K. Barbara 📅 2026. 02. 05. 22:00 Romantikus ❤️ 2 👁️ 65

Lehetséges-e, hogy egy szerelem évtizedeken keresztül fennmarad? Felülírva az idő múlását?
Hát szerintem igen, harminc évvel ezelőtt a szívemet odaadtam valakinek, és azóta is szeretem. Az első naptól kezdve, egészen az utolsóig.

Tizenhét éves voltam, mikor úgy döntöttem, zongorázni tanulok. A szüleim minden kívánságomat lesték, hisz egyszem lányuk révén soha nem tagadtak meg tőlem semmit.
A zongoratanárom, Radnai bácsi nagyon kedves volt, türelmesen tanított, és mindent lépésről lépésre elmagyarázott.
A napjaim lassan teltek, hisz csak a szombatokat vártam egész héten, akkor jött hozzám Radnai bácsi, hogy újabb leckét adjon. Nagyon hasonlított a nagypapámra, aki már évekkel ezelőtt eltávozott közülünk. Sokat mesélt az unokájáról, Zalánról, aki szerinte pont nekem való fiú lenne…

Írta: Felső Tamás 💠 📅 2025. 11. 05. 13:01 Élet ❤️ 2 👁️ 47

Rózsa néni apró lakásában a homokóra lassan peregve mérte az időt. Minden egyes szem homok egy elmúlt pillanatot jelölt, egy emléket, amely Rózsa szívében élt. A szoba közepén egy öreg, kopott zongora állt, néma tanúja a múltnak. Ujjai remegve siklottak végig a billentyűkön, felidézve egy dallamot, ami egykoron megtöltötte a szobát élettel.
    A dallam, amit férje játszott, tele volt szeretettel. A zongorán érezte férje ujjainak simogatását. Rózsa néni mosolyogva nézte a homokórát. Tudta, az idő telik, de a szeretet örök. Amíg a zongora és dallama élt benne, férje mindig vele maradt. A homokóra az időt méri, de a szeretet időtlen.

Írta: Aurora Amelia Joplin 📅 2025. 08. 21. 14:13 Humor ❤️ 2 👁️ 114

– Mi van a zongorán, Marika néni? – kérdezte Pista, miközben a nappali ajtajában megállt, és körbesandított a könyvekkel teli, napfényben úszó szobában, ahol a levegőben kávé illata szállt.
– Egy tyúktojás.
– Tyúktojás? Zongorán? Ez új művészeti irányzat?
– Hát igen, fiam, a tyúk is művészlélek. Tegnap hallgatta, ahogy játszom a „Holdfény szonátát”, aztán felugrott a zongorára, és ott pottyantotta el.
– Ez már inkább „Tojásfény szonáta” – vigyorgott Pista szélesen.
Marika néni bólintott, ujjai finoman játszottak a billentyűkön.
– És képzeld, azóta a tyúk minden reggel itt vár, hogy játsszak.
– Akkor az a tyúk… zongorista?
– Nem, inkább kritikus. Ha hamisan ütöm, nem tojik, csak felháborodva kotkodácsol.