Csalódás

Könnyes szemmel nézek utána,
ahogy a szélben libben a kabátja.
Mérgesen kapta fel és indult útjára,
az ajtó is csak úgy csapódott utána.

Pedig én csak szép szavakkal kértem,
legközelebb többet tehetne értem.
Jó lenne, ha segítene néha,
nem lenne minden nap olyan léha.

Nem gondoltam, hogy ez őt így bántja,
hogy a kabátját máris magára rántja.
Miként lehetne ezt vele megbeszélni,
ha még a csendes kérés is megsérti?

Ha nem akarom, hogy végleg elmenjen,
alkudjak meg ezzel a helyzettel?
Csak nézzem, vagy utána szaladjak?
Vagy ezután egyedül maradjak?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.