Jézus, hozzád fohászkodom!

Csendes kis kápolnában térdre ereszkedek,
Mély sóhajom gyöngyei arcomon peregnek.
Szeretett Istenem, hozzád küldöm fohászom,
Könnyem cseppjeit a betegekért hullajtom.

Látod, mennyi ember kiált új reményekért?
A porba hullt, de mégis értékes életért?
Csodás álmokból szőtt, varázslatos célokért?
Egy jó szóért, segítő kézért, szeretetért?

Adj reményt és elég erőt, a hit éledjen!
Nem lehet, hogy bárki méltatlanul elvesszen!
Nehéz az út, mit nemes küldetésként kaptunk,
Hibáztunk sokszor, de kínnal el nem bukhatunk!

Oldozd fel a betegség fájó kötelékét,
Add vissza az elesettek szép reménységét!
Tegyél áldott csodákat dicső kegyelmeddel,
Cseréld fel a sorvadást viruló élettel!

Virágok özöne szép kertekben pompázzon,
S ne a könnyáztatta temetőben nyíljon!
Add, hogy a kéz szeretve fogjon másik kezet,
Felemelve egymást, tegyenek lépéseket!

Engedd a szív arcát egy másikban látni meg,
Ne legyen egy szem sem, mi a sötétben mereng!
Gyújts a homályban apró, szelíd mécseseket,
Mely utat bevilágítva hozzád elvezet!

Éreztesd, hogy minden lélek fény és szeretet,
Ki gyermekedként boldog életre született!
Áld meg, kit gyötör a kór, ereje elveszett,
Ápold irgalommal, már eleget szenvedett!

Hálás a szívem, Jézus, hogy ajtót nyitottál,
Magadhoz engedtél és békességet adtál.
Könyörgő szavaimmal hozzád fordulhattam,
Az esendő emberekért imát mondhattam.

Hozzászólások (5 darab)