Apai érzések

Forrás: internet

Egy apa izmos karjai közt megbújva szundikál,
kedves álmán mosolyogva, selymes hajú gyermeke.
Aprókat szusszant, miközben öleli két erős váll,
nyugodt pihenése olyan szép, mint egy tündérmese.

Simogatja őket a beszűrődő nap sugara,
szelíd érintéssel, életüknek oltalmat adva.
Ragyog az apa szemében a büszkeség csillaga:
ölében ring fia, élete legszebb ajándéka.

Mikor az ujjait a puha kezek köré fonja,
tenyerében a gyenge kis ököl szinte elveszik.
Fátyolos tekintettel hosszú percekig csodálja,
érezve, ahogy a hála a szívébe költözik.

Az érintetlen csendben az apai szív szól hangtalan:
„Melletted leszek, fiam! Számíthatsz rám jóban, rosszban,
támaszra találsz bennem, a nehéz mindennapokban.
Segítő karrá válok a gyönyörű álmaidban.”

„Soha ne félj gyermekem, csak légy nyitott a csodákra!
Tudd, hogy semmi nem tökéletes, de minden nagy érték;
mindig tisztelettel tekints a létező világra!
Ismerd meg az örömöt, ne kísérjen soha árnyék.”

Bár az apa meg sem szólal, teljes szívével érzi:
minden ki nem mondott szavát a gyermeke megérti.
Tudja, milyen hatalmas egy apa felelőssége,
tiszta szeretete által szép jövőt teremtve.

Hozzászólások (6 darab)