Keresem a karácsonyt

Lázasan keresem a karácsonyt egész évben,
Fűben, fában, lent a földön, fent a magas égben.
Közelben és messzeségben, az emberi szívben,
Arcon felragyogó mosoly őszinte fényében,
Igaz szóban, az egymás melletti békességben.

Látom a karácsonyt a bőkezű természetben,
Újjáéled erőm a virágos kikeletben.
Békére találok a nyári nap melegében,
Megnyugvásra lelek az ősz pompás színeiben,
Tavaszra várok a tél csendes tétlenségében.

Mennyi csoda rejlik a gyönyörű létezésben,
Mindegyik apró rész a karácsony érzetében,
Ünnepek ők tavasszal, nyáron, ősszel és télen.
Bájosságuk, amit adnak, hamvasan önzetlen;
Szeretetük szeplőtlensége tér- és időtlen.

Nem tudom, hogy az ember mikor, hol rontotta el.
Tiszta érzést a hamissal, mi céllal cserélt fel.
Miért jobb a fehérnél a cifrázva hímzett lepel,
Boldogságot mely ármány akar megvenni pénzzel,
Éjjel hány bús szem telíti meg párnáját könnyel?

Vadul sebez ember embert, szóval, tekintettel,
Vádol, bíróként tör pálcát, ártó hevességgel.
Létezik hű barátság, vagy csak élünk közönnyel,
Megelégedve a szürke felületességgel;
Ajándékként tekintünk-e a földi létünkre?

Szenteste, amikor pompát ölt az otthon éke,
S varázslatként hat ránk a fenyő tündöklése,
Nyissuk meg szívünk, áradjon a csend lélegzete,
Sugározzon bennünk Jézus Krisztus arany fénye;
Hitből szülessen egy élhetőbb élet reménye.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.