Hollótánc

Hollók vájják az ég kékjét.
A szép nagy posztót széttépnék .
Nem hagyják ezt az Istenek,
egyre feljebb emelkednek.

Mennek is utánuk a madarak,
eltakarják az újholdat.
Sötét, hideg lesz így az éj,
az ember mégis jobbat remél.

Kandallóba lángot ültet,
vánkosába lúdtollat tesz.
Nem fog ki rajta a rút holló,
az ember imádkozik buzgón.

Reggel ismét közel az ég,
a nép fohásza célba ért.
Fekete hollók elmentek.
Nap fényétől menekültek.

Hozzászólások (4 darab)