Tükör

Czomba Zoltán

Üveglap a falon, hátán ezüsttel
megmutatja ki voltál,
mikor belenézel.
Tekinteted a múlt képe,
mint gonosz mostoha,
idővel szebb lesz,
de rút, soha.
Mosolygó arcodon
mély barázdák,
akár őszi határban,
ha vasekével szántják.
Minden redő egy pillanat,
mely akkor, arcodon ott maradt.
Viseld hát büszkén,
szeretettel,
hisz mit nézel egy üveglap,
hátán ezüsttel.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!