Az ősz és a köd

Az ősz megérkezett hangtalan léptekkel,
Suttogva jár a fák között szép emlékekkel.
Aranyba mártja a világ színeit,
S a köd mögé rejti üzeneteit.
A hajnal szürke, a nap csak sejtet,
Mint álomban élő titkos emléket.
A táj elmosódik, a határ elvész,
A ködben a világ más arcot idéz.
Nem tudni hol kezdődik, hol ér véget
A ködben minden más, idő, tér, lélek.
Mintha a valóság csak fátyol lenne,
S az igazság mélyen aludni benne.
A fák között árnyak suhannak el,
Nem tudni, hogy álom, vagy az életből
Egy valós kép, egy igazi jel.
A ködben minden lépés kérdés,
Minden nesz egy feleletkérdés.
S ahogy haladsz nem tudni hová,
A szíved súgja: menj tovább,
A ködön át a lelked hazatalál.
Ebben a csodás őszben a szépség,
A nyugalom, pihenés végre megtalál.

Hozzászólások (1 darab)