Szerelem szárnyán

Szomorú cinege
ül egy korhadt ágon
párját keresi
az egész világon.

Ugrik jobbról-balra,
lenéz az avarra,
társának tolla
a sárba tapasztva.

Szétszórja levelét
szomorú fűzfának,
szerelmes szívének,
gyönyörű mátkának.

Szél cibálja halkan,
remeg minden dallam,
és égre száll, bánatos
imája a dalban.

De egyszer csak,
messze...
fényben úszó csendbe,
gyenge csipogás
válaszol helyette.

Megismeri rögtön
és elindul a földön,
megsérült a begye,
de átöleli rögtön.

De ekkor szemből,
puha mancsain,
selymes cipőjében,
macska ugrik lesből.

Elvéti a pára,
és szerencsére,
tovalibben kettejük
szárnycsapása.

Menekülnek együtt,
egy másik fűz tövébe,
hol puha mohából
fészket rak az éjbe.

Reggelre a seb is,
csendesedni kezd már,
gyógyító harmatot
hint rá a napsugár.

S míg két pici szívük
egymáshoz simulva,
újra dalra gyúl majd
bánatot mulasztva,

a cinege párja
szelíden felépül,
s visszaszáll az ágra
a szerelem szelétől.

Hozzászólások (2 darab)