Szédült alkony

Petres Katalin

Petres Katalin: Szédült alkony című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában
Forog vele a világ...
Ül a nyárfa tövében,
szíve bolondul kalimpál,
száz virág szeme tükrében.
Itt-ott repdeső lepke-pár
cikáz furcsa őrületben.
Tűnődik az élet alkonyán:
Van-e a túlvilágon szerelem?

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!