Mosolyog az éj

Mosolyogva jött meg az éj,
fehér fogát villantotta ki.
Aludni küldte a Napot,
most az helyett a Hold ragyog
meg a csillagok. Beragyogják a vidéket,
hadd lássák az utat a vándorok.
Elfáradtak a madarak
s egy ágra telepedve alszanak.
Kottájára dőlt a tücsök.
Kifáradt, hisz egész nap hegedült.
Szirmával takaródzik a jázmin
és a gyöngyvirág is.
Mosolyog az éj,
mosolygós ajkakkal alszanak ők.
Pihen a világ. Elhajózott a bánat,
csendesült a gond.
Forró sóhaj a patakba csobban,
a mély erdő hallgatag.
Hattyú vonul át a vízen,
majd a nádasban megpihen.
Álmodjon nyugodtan aki alszik,
az angyalok örködnek csendesen
minden alvó felett.
Velük mosolyognak az árnyak is.
Suttogva beszélnek, csak néha Bagoly úr
huhog a beszélgetésbe.
Tündérek hada száll az éjen át,
ragyog az ezüstös Holdvilág.
Ahova csak ráragyog, elszállnak a gondok,
mély álmot hint a fáradt szemekre
és velük harmóniát. Mosolyog az éj,
álmomban mosolygok én.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.