A szeretet világa

Láttam a szeretetet
rózsák között járni a nyárban.
A nap reá nevetett és olyan szép volt.
Az úton találkoztam vele, mások terhét cipelte.
Egy kisgyermekhez lehajolt,
és szememben még szebbé lett.
Erdőben, hulló sárga falevelek közt is láttam őt.
Ment ahol tövisek voltak,
soha nem láttam olyan szépnek őt.
Van egy világ, ahol a valóságban
még sosem jártam, csak álmaimban láttam.
Tücsök muzsikájára ott madár dalol.
Ott sosincs viszály, örök béke honol.
Magas fák között patak csordogál,
túl a patakon egy tündérpalota áll.
Virág illatú szél kócolja hajamat,
előttem a napsütésben
tündérek táncolnak.
Amerre nézek mindenki mosolyog reám,
még a lelógó faág is megérinti ruhám.
Selymes fűben lépkedek, és érzem,
minden gondom kiszállt belőlem.
Puha lepkeszárnyon egy tündér áll elém,
kézen fog és repít magasra fel,
hegyeken, vizeken át.
Szeretet ritmusára dobban a szívem,
kérem az álmom: véget ne érjen.
Elvarázsol e tündéri békesség,
mosollyal arcomon érem meg hajnalom.
Érzem, amit eddig nem éreztem sosem,
hogy e világ létezését őrzi majd a szívem.
Mert kell a hit és kell a remény,
hisz valahol az álmok mélyén
létezik egy gyönyörű világ,
mely megőrzi a tündérek nyomát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.