Csorgó félhomály

Forrás: Gemini AI

Mint vérfolt, úgy tapad rám
az este nyirkos hangja.
Kövek közt nő a fű,
se múltja nincs, se vágya.
Én is csak állok itten,
mint lélek fáradt fája.

Ha sírsz, ne rajtam
csorogjon le,
nem vagyok
senkinek a medre.
És állok itt: félig esik
kint is, bent is a zápor.
Rossz így.
De hogyha jönnél—
félő, mégse várok...

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.