Magamba be

Maradt egy szabad
hely a valóság vállán.
Odafért egy jel:
rossz a statika-
nem én és nem te.
És végre megértem,
nem illik rám
a konfekció.
Van levegőm
saját lélegzetemhez.
Egy Idegen élet súlya
csúszik le rólam,
mint nedves vakolat a falról.
S a felismerés belém karol-
Sosem volt biztonság szilánkjai
csillognak bordáim között.
Lelkem kékre-zöldre marta
édesre csomagolt szavad!
Hantolatlan hamvaimra
húztam sálat.
Tekertem, tekertem,
elvesztem-

Belőled ki,
magamba be!

Hozzászólások (2 darab)