Csendben várjunk

Kovács Attila

Csendben várjunk,
alázattal szelíden,
mégis hálát zengedezve,
megviselt szíveinkben.

Ölelő fényessége,
mint kandalló melege,
körül fon, lágyan olvaszt.
Belénk telepszik,
múlhatatlan békessége.

Odaszánt életűnk,
felemelő áldást érez,
s megragad minket,
az ünnepi lelkület.

Velünk van, közénk jött,
a bölcsőben, a jászolban,
hódoló alakok gyűrűjében,
tiszta lélekkel érkezett.

Vigasz, remény tölt be,
áradó kincsként,
ragadjuk a szent kezet.
Énekeljük, miénk is lehet,
a Szeretet!

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!