Könyvem kapuja

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport

Könyv kitárul, benne fény lélegzik,
lapjai közt egy másik idő szikrázik.
Nem kér hangosan, csak int halkan,
lépj át, ha tudni vágyod, ki is vagy!

A sorok tükrök, bennük az arcom él,
régi félelmek közt új remény beszél.
Nem menekülök, megérkezem végre,
a csend megtanít válaszolni a miértre.

Mindez múltam már, nem üres a lap,
nézem a foltos, összegyűrt oldalakat,
esők áztatták, viharok jól megtépázták,
látom ott mások kezeinek vad nyomát.

Vajon a sors írja vágyakozó soraimat,
vagy csak betűt, számot és irányt ad?
A történet az enyém, bárhogy is van ez,
számomra már nem is ez a lényeges.
Marad-e tintám a méltó befejezéshez?

Hozzászólások (1 darab)