Angyalok köztünk

Édesapám halála előtt nem foglalkoztam a túlvilági lelkekkel és a jelenlétükkel.
Apukám halála után viszont álmot láttam. Ott volt apa, és választás elé állított.

– Velem tartasz, vagy folytatod az életed?
– Apukám, az életem reménytelen, mióta nem vagy velem. Inkább veled maradnék.
– Neked még dolgod van!
– Mi dolgom lenne? Elakadtam, és minden olyan kilátástalan.
– Vissza kell menned! Figyelj, mert segítelek!

Felébredtem. A másnap csendes napnak ígérkezett.

Tudni kell rólam, hogy édesapám halála óta az álmatlan éjszakáimat verseléssel töltöm.
Ezen a csendesnek ígérkező reggelen böngésztem a közösségi hálót, és felugrott egy hirdetés:

„Irodalmi pályázat: téma I.: gyász, gyászfeldolgozás…”

Ugyan… gondoltam… én meg a költészet…
Én csak egy hobbifirkász vagyok. Bár a hobbifirkásznak már van húsz verse, meg egy novellája és meséje.

Több napon keresztül jelent meg ez a hirdetés. Mikor már az ötödik alkalommal láttam meg, elgondolkodtam. Mi veszítenivalóm lehet? Beküldtem több versemet, a mesémet és a novellámat. Nagy baj nem lehet, legfeljebb szólnak, hogy ez nem az én pályám.

Olyannyira megmutatta az én angyalkám az utamat, hogy az egyik versemmel megzenésítést nyertem. Annyira jó érzést keltett bennem.

Pár nappal ezután csatlakoztam a csoportunkhoz, ahol olyan inspiráló, szeretetteljes, baráti közösségre találtam, hogy a napjaim újra színessé váltak. Olyan hálás vagyok az angyalomnak, hogy megmutatta az utamat.

Érzem a jelenlétét, az illatát, és azt, hogy próbál jelezni. Érzem az érintését is. Ezek mind-mind ajándékok számomra, hiszen tudom, hogy nem vagyok egyedül, és betartja, amit ígért: segít, csak figyelnem kell.