VÉGLEG-VÉGKÉPP

Tasi83

Valamikor szabadgondolkodó gentleman
s udvarias volt minden ember.
Felsegítette, ha valakit szavakkal, stigma-kövekkel gyaláztak.
Most önző tehetetlenségem béklyóiban vergődve kinézek ablakomon.
A város begúbózó Ninive-némaságban már önmagát
falja-zabálja hallható ordas világvége-csöndek zuhatagában.

Hídpillérek fokain élelmes, serénykedő patkányok
menetelnek egymás után szaporán.
Már azon is összevesznek a tudálékos, álszent idióták:
ki fogja vajon be őket?!
S míg újabb mohó sikerekre szomjazó,
jelképes agymosott Celeb-ikon
s partiarcok újfent puccos gálabemutatókon megjelennek,
a némán tiltakozni vágyó Anonymus-próféták
inkább szándékosan háttérbe vonulnak.

– Szánalmas kirakat-életű,
szándék-vergődésük igaztalan, ferde látomás
– akárcsak elvetélt érvényesülési kísérleteik,
melyeket rendre mindig közvetít
egynehány közösségi vagy bulvármédia.
Egyszer tán elindulhatnak kortárs irodalmi műhelyfolyamatok,
s akadhat még egynehány feltűnést preferáló
hobbi-irodalmár közt akár még egy is,
aki nem csupán slágergyáros szerzőkre utazik,
s inkább a tudatosan rejtett,
elfeledett szerzőket pártolja.
A mafla, csöndes-gyilkos Halál hétrét
görnyedve köszön, s hamarabb kaszál.