Szállj

Szikrázó havon sikló
pillekönnyű gondolat,
lágy szellő pihe szárnyán
repítsd a titkokat,
vidd messze, hol valaki
felismeri, s mikor felveszi
szorosan magához öleli,
mint anya a világra jött magzatát,
aztán sajátjaként szereti,
babusgatja, s neveli,
kerekedik belőle egy bolygónyi nép,
állat, növény, megannyi szép.
Fény és árnyék egyensúlyban
a mindenséggel összhangban.
Tekints rá boldogan, s emlékezz,
hogy az egész egy gondolat,
mi egy hideg téli estén megfogant,
kisdedként jött,
lassan felnőtt,
bármikor jöhet másik,
mi ugyanígy elér idáig.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.