Téli este

Lebukott a hold korongja,
hideg, acélszürke leplét
ráborítva a világra.
Vattás, sötét felhőtakarók
gyülekeznek az alacsony égen,
akárcsak egy gyönyörű festményen.
Csöndes, falusi csillagok
hunyorogva bámulnak a nagyvilágba,
egy vénséges vén vadalmafa
áll dermedten egymagában.

Hó és füst szaga árad,
s a néma alkonyatban
pipáznak az öreg házak,
a dermesztő fagyban
dideregve összebújnak.
Különösen párás, fullasztó a hideg,
lelket, testet ölő.
Csak bent a kis szobákban
honol béke és meleg.
Kis csuprokban hársfa tea
illata száll, gőzölög.

Hozzászólások (2 darab)