A téli versek a hideg évszak csendjét, tisztaságát és varázslatos hangulatát hozzák közel. A tél egyszerre szól a hóesés puha nyugalmáról, a megpihenő természet szépségéről, a hosszú esték befelé figyeléséről és azokról a pillanatokról, amikor a világ lassabban lélegzik. A költeményekben ott a ropogó hó hangja, a fenyőillat, a csípős hideg, a melegségre vágyó otthon, és a fény, amely a sötétből emelkedik ki.
A télről szóló versek felidézik a gyermekkori hógolyócsatákat, az ünnepi készülődést, a magány csendes perceit vagy épp a lélek megnyugvását a fehér táj végtelenségében. A sorok egyszerre hordozzák a hideg szépségét és a tél mély, elgondolkodtató hangulatát — azt a különleges időszakot, amikor a természet visszahúzódik, hogy mi is közelebb kerülhessünk önmagunkhoz.
Fedezd fel a téli költemények világát: meghitt, varázslatos és érzelmekben gazdag verseket, amelyekben benne van a tél minden csodája — a fény, a csend, a hó és a lélek lassú felébredése.
A télről szóló versek felidézik a gyermekkori hógolyócsatákat, az ünnepi készülődést, a magány csendes perceit vagy épp a lélek megnyugvását a fehér táj végtelenségében. A sorok egyszerre hordozzák a hideg szépségét és a tél mély, elgondolkodtató hangulatát — azt a különleges időszakot, amikor a természet visszahúzódik, hogy mi is közelebb kerülhessünk önmagunkhoz.
Fedezd fel a téli költemények világát: meghitt, varázslatos és érzelmekben gazdag verseket, amelyekben benne van a tél minden csodája — a fény, a csend, a hó és a lélek lassú felébredése.
Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak,Tovább olvasom…
Kint állok az utcán, gyermekem várom haza, Kinyújtom tenyerem, egy hópehely landol rajta. Gondolataim szárnyalni kezdenek, Akárcsak ez az apró hópehely.Tovább olvasom…
Hó alatt a táj most mélyen alszik, cinege trillája finoman hallatszik. Tél ölelésében szelíden ring a táj, s hópelyhek táncolnak a szél karján.Tovább olvasom…
Avarra ásít a hópaplan, a cinege gallyra pattan. Rezdül a pille-pamacsa, faggyá dermed a dallama.Tovább olvasom…
Apró hópehely csillagformát ölt, A tél szépen lassan beköszönt. Hó fedi a magas hegyek ormát, Házaknak tetejét, kastélyok tornyát.Tovább olvasom…
kristály csillag vagy
égből pottyant parányság -
létvízében folysz
*
Tovább olvasom…
Hófelhőből jössz
hópehellyé változol
fehér lesz a táj.
*
Tovább olvasom…
Gondolataimba mélyedve sötétedő utcán haladtam, árnyak között eltévedve sűrű erdőben bolyongtam.Tovább olvasom…
Hópihe száll nagyon lassan. Ékszerként az éjszakában. Egy - egyetlen egy táncol az égből, frissen, üdén a duci fellegekből.Tovább olvasom…
Nem zuhan, csak lebeg, egy eltévedt hópihe, az égből ered.Tovább olvasom…
Hófehérben táncol a tél, Gyerekek nevetnek, csilingel a szél. Hóember áll, kerek a hasa, Répa orra vidám, s örök a mosolya.Tovább olvasom…
Hófehér takaró mindent átölel, Fagyott kristályok fényesen csillognak, Fenyők ágain kis cinke ül a fán, Dalát szórja szét a téli éjszakán.Tovább olvasom…
Jégvirágok ülnek az ablakon, Ezüstösen csillognak a hajnalon. A tél írta történetük kirajzolódik, Jégszirmuk csipkésen fodrozódik.Tovább olvasom…
A téli versek egyszerre idézik meg a hóesés varázsát, a természet pihenését és a lélek csendes elmélyülését. Ezek a költemények megmutatják, hogy a tél nemcsak hideg – hanem a befelé figyelés, a fénykeresés és a meghittség évszaka is.
Kapcsolódó témák:
Karácsony, Advent, Évszakok, Magány, Természet.
Kapcsolódó témák:
Karácsony, Advent, Évszakok, Magány, Természet.