A vigasság napja
Bonnie Marcelé
Forrás: Pinterest
Keserű kincs a vigasság napja,
Na most hagyj, hagyj magamra.
Felépült fejem felett a sátor,
De csak az eget nézni vágyom, úgy vágyom.
Mosolyogva nézni fel a csillagokra,
Kézzel érni el őket felmászva magas toronyba.
És ahelyett, hogy félnék, hogy leesnék,
Kapaszkodom belétek, nagy fényesség!
Felvértez majd tudom az az óra,
Mikor sátram melegébe bújva
Nem érdekel már ez a nagy fényesség,
Csak szemed világít majd őrző csillagként,
Na akkor köszönt be, tudom, a végső sötétség...
Na most hagyj, hagyj magamra.
Felépült fejem felett a sátor,
De csak az eget nézni vágyom, úgy vágyom.
Mosolyogva nézni fel a csillagokra,
Kézzel érni el őket felmászva magas toronyba.
És ahelyett, hogy félnék, hogy leesnék,
Kapaszkodom belétek, nagy fényesség!
Felvértez majd tudom az az óra,
Mikor sátram melegébe bújva
Nem érdekel már ez a nagy fényesség,
Csak szemed világít majd őrző csillagként,
Na akkor köszönt be, tudom, a végső sötétség...
Hozzászólások
Még nincs hozzászólás.
Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!
További hasonló versek az Elmélkedések témájú versek közül: