Az ablak mögött Evokáció – Ady Endre: „Őrizem a szemed” című versére

Már májusi estékben
ülök az ablak alatt,
és nézem, ahogy a fény
lassan feléd halad.
Nem kérdezem, meddig tart,
mit őriz meg az idő,
csak kezed melege maradjon
hideg kezemen, melegítőm.
A város zajlik az ablakon túl,
siető autók, ideges nesz,
de bennem örökké ott él
csöndes, figyelő tekinteted.
Néha félek, hogy egyszer majd
elfárad minden mozdulat,
és a napok kihunynak bennünk,
s már nem irányítjuk sorsunkat.
De amíg hozzám hajol
a szemed cinkos, kéklő fénye,
addig nem engedem el,
reszketőn kapaszkodom a reménybe.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.