Aki túlélte hajszál híján halhatatlan hősszerelmek kicsinyes civódásait, tragikusan pusztuló szakító-próbákTovább olvasom…
Összekötetéssel többet már nem kötődik a holt anyag. Mielőtt végleg elszabadulhatna a megvakított, puszta fény a köztes átmenet közt lézeng, tengődik…Tovább olvasom…
Egyre síkosabb testű immár a körbekerített, meztelencsiga sötétség. Élesednek, vészjóslóvá lesznek a baljóslatú, ikra-fények is;Tovább olvasom…
Ó te édes Valentin, ágyamban hívlak magamhoz csendben, az éjszaka lélegzetét hallgatom, ahogy tested melege mellém simul.Tovább olvasom…
Tudom már rég, nem kellenek becéző, hamis ígéretek, se szavak. Muszáj volna végre elindulnomTovább olvasom…
Színvonaltalan rend lett a világ. Alattomos, pofátlan, rettenetes. Fonák hiéna-példája, hogy ember embernek galád farkasa,Tovább olvasom…
Ebben a ritkásan pergő, őszi levélesőben a gyönyörrel felajzott emlékezetre finoman ráfeszülni látszik a még pezsgő,Tovább olvasom…
Már mindenki szíve kifosztott kincsesház kell, hogy legyen?! Előre nyújtják nyomorgó kezeiket:Tovább olvasom…