TÚLÉLÉS-PARADOXON

Aki túlélte hajszál híján
halhatatlan hősszerelmek
kicsinyes civódásait,
tragikusan pusztuló szakító-próbák
öngyilkosággal fenyegetődző gondolatait,
s nem maradt,
vagy vesztegelt szándékosan
fűrészfogú vasúti sínek kalodájában,
csak mert hamarabb leckét kaphatott
a túlvilágból, mint egyesek,
s ez a mostani szánalmasan
konszolidált üzletieskedő
nyerészkedés sem végzet vele,
– kisemberek alázatos
iparkodását így foglalja össze.

Az ne várjon majd látványos Sziszifuszi-bukást,
sakkbábú-pusztulást,
a méltóképpeni héroszi vég neki
már nem adatik meg!
A kis létezés, hamiskodó megalkuvást
a nem létező céges vagy csődbe
ment vállalati üzletpolitika garantálja,
s a megrögzött megszokás,
hogy még éldegél.

Bizony, kit elkerült önszántából a mártíromság,
s eleresztette már rég a bőven
termő húsosfazékok kondérját;
baráti, hűséges kézfogásokban
feltámadott részvét, kicsinyeskedő
ujjpercekben bújócskázó alattomos,
ördögi cselszövések az a cápák,
üzleti élet törvénye szerint elnyelő
hullám-tarajokon gyorsíthatja meg
önkéntes, szánalmas bukását.

Nem nyerheti el sem pályadíját,
sem babérkoszorúját, s ha
serénykedve igyekszik,
seggeket nyaltan hát megérdemelhet
egy-egy számító seggbe rúgást!

De otthonában kedvenc könyvei között
könnyedén elérheti egy kozmikus,
általános betegség: sajgó, sebezhető lélek,
heves ritmuszavar tünet-együttes,
amit titkolni kell, hogy múmiaszerű
apokrif-méltósággal, mely tán már rég
letagadta egyszervolt,
varázslatos álmaink lázát:
megtöretett, betegeskedő arcod
láthatatlan rejtse egy
gyermeki-ösztön gyávaságát és szégyenét.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.