Hajam, ha volt is, ágaskodó, boglyas madárfészek-frizura – mostan inkább már tarkított, gusztustalan-ragadós fűcsomóTovább olvasom…
Odakint a hajnali pirkadó ködben, beteg hernyóként sárgaszínű villamosok vánszorognak; újból megindul immár a hajnali józan robot,Tovább olvasom…
Már csak a holnapi napokat kell elkerülten átvészelni. Bajok gond-gyökérzete, akár a szorgoskodó vakondok össze-vissza elrágcsálja mind a sikeresség,Tovább olvasom…
Egyre inkább bedarálódunk a vélt, megtűrt Jelenbe; kapaszkodnánk élhető tunya-közönyökbe,Tovább olvasom…
A fölösleges bocsánatkérő mondatok akár a megígért szólamok könnyedén átfolynak haragvó,Tovább olvasom…
Megint a kölcsönkapott, szánalmas ígéretek, alattomos áskálódások. Megint a feszélyezett közhelyek, kínos keresztkérdések agymosottTovább olvasom…
Mert most kicsit magad is úgy érezheted magad; sarkig idegen vagy s maradtál egészen,Tovább olvasom…
A butító dögszag most még egyre csak növeszti önző önmagát bennünk; egyre mohóbban, gátlástalanul követelőzve; reményeink is – már ha voltak egyáltalán –,Tovább olvasom…