Egyedül áll a hófödte ágon, mint elfelejtett imádság az Ég peremén. Alatta a táj fehérbe simul, csendje puha, akár az emlékezés.Tovább olvasom…
Fehér palást borít mindent, hópárnák pihennek az ágakon, a világ lélegzete lassul, az idő térdre ereszkedik.Tovább olvasom…
Hatalmas pelyhekben hull a hó, hajamba csillagkoszorút fon. Csipkét szőnek, szép mintásat, kapucnimra menyasszonyi fátylat.Tovább olvasom…
Hát tedd félre a hólapátot, helyette fürödj a fehér tengerben. S ha várat is építesz vízből, már érted, jó vagy mindenben.Tovább olvasom…
Szeretet színe hull rám csendesen, deres ágakon csillan képzeletem. Puha hó rejti múlt színeit, s álmait, fehérséggel tisztítja a világ vágyait.Tovább olvasom…
Hajnalban fagy lépdelt az alföldi rónán, jégpáncélt készített síkra fésült nyomán.Tovább olvasom…
Hó, végre hó, csupa fehér, csupa tisztaság. A fákon hópamacsok pihennek, ágakra ül a tél varázsa.Tovább olvasom…
Apró hópehely csillagformát ölt, A tél szépen lassan beköszönt. Hó fedi a magas hegyek ormát, Házaknak tetejét, kastélyok tornyát.Tovább olvasom…