Ajajj, te drága István bácsi, Csúf ez az órai monológ! Huszonöt percen át feleltetsz, Vázlatod pedig oly monoton...Tovább olvasom…
Önfeledten száll a krétapor, A lurkók székeken ugrálnak. A tanár ordítva pattog, Mert szörp fröccsent a ruhájára.Tovább olvasom…
Komisz kis puskázó kamaszok, Így gondolnak ránk a tanárok. Ha ők elhagyják a tantermet, A padok közt robban a káosz.Tovább olvasom…
A dolgozat nálunk örök társ, De csak a tanárok szeretik. Arcukon gúnyos mosoly villan, Amikor a padokra teszik.Tovább olvasom…
Iskola ez az egy szó, ami után minden embernek egyszerre rándul össze a gyomra. Olyan világban élünk, hol ha nem a társadalom szerint élünk, elnyomnak. Miért kell tanulni?Tovább olvasom…
Amikor új iskolába kerültem, nem én voltam az egyetlen, idegenként össze is verődtünk, padtársak és barátnők lettünk.Tovább olvasom…
Elmerengek iskolám, Ódon falai között, Emlékek vidám sora, Mely előttem lepörög.Tovább olvasom…
Íródeák iskolában, A szomszédjáról másolgat, Nem kell sokat törni fejét, Elég, ha más ír okosat.Tovább olvasom…