Kiemelt vers

Tűztánc

Baginé T. Szilvia

Baginé T. Szilvia: Tűztánc című vers illusztrációja a Múzsák Könyvtárában

Forrás: Múzsák Könyvtára csoport

Mozdul a test, ha izzik a vérünk,
ringat a csípő, érik a vétkünk.
Hajamat simítja ujjperce lágyan,
átkarol forró, perzselő vágyban.

Dallamok jönnek s ő közelebb bújik,
magához húz, majd mellém csúszik.
Egymásnak feszül nedvesen a bőrünk,
a táncparkett vörösben lángra kap tőlünk.

Járja a lábunk, ritmusra dobban,
vállán a kezem, a tánc heve lobban.
Szemében a tűz, szememben a kéj,
testünkben meghűlt a lángoló vér.

Vége a táncnak, nyoma sincs bóknak,
nyoma sincs őrjítő, szerelmes csóknak.
Engedi szívemet, most utamra bocsát,
megőrzöm örökre e táncban a csodát.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.

Jelentkezz be, hogy hozzászólhass a vershez!


További hasonló versek az Érzelmes témájú versek közül: