Vajon mit vétett e szép hangszer, Hogy az őszi erdő legyen menedéke. Ki hagyta ott, és miért vált meg tőle hirtelen? Miért gondolta, hogy jobb, ha elhagyja örökre?Tovább olvasom…
A fehér plafonok finom repedéseiben, a szeretett személy visszautasító szemében, a csúnya ajkak torz mosolyában, a napsugaras kéklő ég elborulásában,Tovább olvasom…
Van egy pont a nap végén, amikor a kéz már üres, pedig egész nap fogott valamit.Tovább olvasom…
Hófehér galamb méltósággal van jelen. Tollazata tiszta fehérség, szárnyai Ég emlékezetét hordozzák, létezése szelíd, alázata természetes.Tovább olvasom…