Fekete kendőm takarja fátyol Napod. Sötét árnyak közt vezet hozzád édeskés illatod.Tovább olvasom…
Tükörbe nézek – ez már nem én vagyok, csupán egy árnyék áll ott, mozdulatlan. Szemében sötét fény, mint mély patakok, és hallgat, mint holdtalan éjjel a hang.Tovább olvasom…
Aranyló fény lobban mögötte, sötét teste erőbe öltve. Lépése földet rezdít, szabad lelke messzire hasít.Tovább olvasom…
Szép szóval etetnétek a hazát, De lánc szorítja millió fiát. Hamis világ tépve szorongat, S a nép üvölti: Legyen szabad a holnap!Tovább olvasom…