„Nirvána” – versek címszó szerint

← Vissza a verscímszavakhoz

Találatok: 1

Írta: Tasi83
Feltöltve: 2026. 03. 17. 07:35
Téma: Önismeret
👁️ 9   ❤️ 1

Hogyan újjulnak meg a vihar-tépett Golgota-sebek? A Lét kapaszkodói már nem felejtenek míg sugarak átlói keresztezik egymást! Szakadt szívütemek résein átüt a megváltó remény: ásejlik tétován, mint felsebzett emlék! Bele kellene csimpaszkodni egymarék akaratba is, még nem lesz végső késő! Csuromvíz-félelmeink között biztosan védelmező kézszorításokba jó volna belekapaszkodni! Űzött csordaként tapossák egymást karrier-törtető hitványok s bőr-izgatott meztelen igazságát a gyerekes kiszolgáltatottság már sohasem bizonyíthatja!

A kóbor-kósza lélekre rátelepül a csönd! Észrevétlen lopakszik a benső én katakombáin át; a párnát otthagyott romantikus pillanatok is nyomot hagynak gyűrött arcunkon! Közös, kiközösített magányban ébredésre vár a tanúskodó figyelő! – Ösztön-mélységek szigeteiből felzúg a Mindenség miközben sokadszor már szégyelli önmagát a türelem, hogy miért nem lehetett kitartóbb s talpraesettebb?! Önmagunkat is folyamatosan szükségesen megcsaljuk elképzelt álmainkban!

Tovább olvasom…