A színpadon állva, megdermeszt a tapsvihar, Minden egyes jelenet, belül valamit felkavar. Ha legördül a függöny, eláraszt a sötétség. Némán csendesedik el, odaát a közönség.Tovább olvasom…
Az álmos reggelek rendre kilépnek kényszerképzetek komfortzónáiból. Mintha önmaguktól átcipelnék a tömörré tett jelenlétet. Rossz rémálmok ordas csapdáiTovább olvasom…
Három éve színjátékot játszik az élet Mint tóként tündökölni akaró pocsolya Mint szárny nélkül repülni akaró madár Három éve hiányzik a mosolyaTovább olvasom…
Várlak áhítattal, Szerelmem Mint a madár, repdes szívem Szép leszek, mázas cicomában Vadítóan, tüzes, csipkeruhámban!Tovább olvasom…