A benső, önmaguknak nem hazudó ösztönök is előbb-utóbb megcsalnak; hány csalatkozás,Tovább olvasom…
Egyre szűkülő, fokozatos terekben tolongunk, torlódunk, egymással is már gáncsoskodunk;Tovább olvasom…
Az ember lába sokszor kilóg ám minden szemenszedett skatulyából. Mert az ember életébeTovább olvasom…
Életem kódexlapjaiban lapozgatok egyre vissza; emlék, múltak árnya, akár a tartós, szívós mélyréteg,Tovább olvasom…
Vijjognak a fejek fölött vércseröptű kicsinyes szélrohamok, melyek maguk előtt toljákTovább olvasom…
Mint aki céloz, falhoz lapulva egyre szorosabban; résnyire húzza össze babonázó szempillaseprűit,Tovább olvasom…
Miért igaz még mindig, hogy pókhálófényben vergődnek fejem felett ezüstnyílvesszős csillagok?Tovább olvasom…
Mai éji órán merengve, a vak, bizonytalan ösztön szárnyait keresve felszálltam emlékeim hullámvasútjára;Tovább olvasom…