Csak egy szép pillanat volt, De a lélekig hatolt. Régi sebet feltépő, Mélységekből feltörő.Tovább olvasom…
A hamvaiból újraéledő csoda, Tudnék mesélni mi juttathat oda. Van olyan szenvedés mi porrá zúz, Megsemmisít és elpusztulsz.Tovább olvasom…
Még fagyos a Föld tenyere, de te már kibújtál belőle. Apró fehér jel, hogy nem hiába volt a tél.Tovább olvasom…
Ősz elején még tarkán virít a nyári virág, de már előre látja keserű sorsát: Készül a halálra, készül az elmúlásra.Tovább olvasom…
I. Testbe zárva, mint szél szűk keretben, ember csak tapasztal, fűszeres éjben, érzi az örömöt, a vágyak színét,Tovább olvasom…
Mosolyogj kicsi lány, rózsákon járj. Töröld le könnyeid, vagy hagyjad, hogy hulljanak, a rózsák felisszák. Cserébe illatjukat adják.Tovább olvasom…
Tűz születik az árnyék mély ölén, hol porba hullt már minden remény, Újra gyúl tisztán a szíven át a főnix hozza el a megváltást.Tovább olvasom…
Pici fióka elfáradva az életben, mikor vihar tépázza meg őt éppen. Keresve a helyét, de igazán nem leli, pici fióka a hangját keresi.Tovább olvasom…