Ezen az oldalon elemezheted
Hoffmann Ottóné Gizella „Remény”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A mélyben jártam, hol nincsen fény,
2
hol minden álom porrá ég.
3
Hol csend borult szívre, mint súly és kő,
4
hol minden perc egy óra, véget nem érő idő.
5
A könnyek lassan tanítottak,
6
minden csepp új dalt fakasztott,
7
a holnapoknak reményt adott,
8
a szívem mélyén fényt sugárzott.
9
A romok között virág fakadt,
10
a hitem újra utat mutatott.
11
S érzem, lelkem újra helyén van már,
12
hol megfáradt szívem békét talál.
13
Az élet újra hív, vezet, a szívemben
14
enyhülnek, nem láncolnak már mély sebek.
15
A jövőm felém mosolyog bizakodva,
16
új utamon elindulok újra.