Remény

A mélyben jártam, hol nincsen fény,
hol minden álom porrá ég.
Hol csend borult szívre, mint súly és kő,
hol minden perc egy óra, véget nem érő idő.
A könnyek lassan tanítottak,
minden csepp új dalt fakasztott,
a holnapoknak reményt adott,
a szívem mélyén fényt sugárzott.
A romok között virág fakadt,
a hitem újra utat mutatott.
S érzem, lelkem újra helyén van már,
hol megfáradt szívem békét talál.
Az élet újra hív, vezet, a szívemben
enyhülnek, nem láncolnak már mély sebek.
A jövőm felém mosolyog bizakodva,
új utamon elindulok újra.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.