Ezen az oldalon elemezheted
Szabó László István „Boldogság”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Fiatalon csak ölelünk és szeretünk,
2
csókolunk, mosolygunk, nevetünk,
3
az élet csodálatos, vidám és szép,
4
mint egy mesebeli, színes álomkép.
1
Azután komótosan megöregszünk,
2
majd lassan mi is betegek leszünk,
3
végül kihűl a régi tüzes kis ágyunk,
4
kialszik belőlünk lassan a vágyunk.
1
A falon megkopott már a régi kép,
2
a szívemben hatalmas, mély a lék,
3
milyen lassan jön számomra a vég,
4
pedig én már hozzád úgy mennék.
1
Eszembe jut a sok-sok szép emlék,
2
amit együtt éltünk át még nemrég,
3
érted még a pokolba is elmennék,
4
a csókodért én bármit megtennék.
1
Többé már mi már nem nevetünk,
2
ellene már semmit sem tehetünk,
3
el mi már semmit nem feledünk,
4
de halálunkig örökké szeretünk.