Ezen az oldalon elemezheted
Aurora Amelia Joplin „Idő sínei”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Utazom oda, ahol a hajnal vár,
2
vállamon fény ül, meleg és tiszta,
3
a levegő lassan belém talál,
4
lélegzetem útlevél, pecsét rajta.
1
Utazom tovább, a táj bennem él,
2
mezők ringanak a szív ritmusán,
3
illat száll, mint halk levél,
4
érint az emlék, puhán, igazán.
1
Utazom csendben, sínek az idő,
2
a pillanat halkan mellém ül,
3
a fény beszél, és válaszol,
4
bőrömön az élet végigfut, mely oly gyönyörű.
1
Utazom álmomban, és ébren is még,
2
szemhéjam alatt színek zenélnek,
3
minden érkezés egy ölelés,
4
ahol a jövők összenevetnek.
1
Utazom kézben tartott meleggel,
2
ujjak rajzolnak rám lassú jelet,
3
a test emlékezik minden reggel,
4
ahol az út szeretetté lett.
1
Utazom haza, bárhová is érkezem,
2
mert bennem nyílik minden állomás,
3
a holnap csendje rám ismer halkan,
4
és az élet rám mosolyog tovább.