Idő sínei

Utazom oda, ahol a hajnal vár,
vállamon fény ül, meleg és tiszta,
a levegő lassan belém talál,
lélegzetem útlevél, pecsét rajta.

Utazom tovább, a táj bennem él,
mezők ringanak a szív ritmusán,
illat száll, mint halk levél,
érint az emlék, puhán, igazán.

Utazom csendben, sínek az idő,
a pillanat halkan mellém ül,
a fény beszél, és válaszol,
bőrömön az élet végigfut, mely oly gyönyörű.

Utazom álmomban, és ébren is még,
szemhéjam alatt színek zenélnek,
minden érkezés egy ölelés,
ahol a jövők összenevetnek.

Utazom kézben tartott meleggel,
ujjak rajzolnak rám lassú jelet,
a test emlékezik minden reggel,
ahol az út szeretetté lett.

Utazom haza, bárhová is érkezem,
mert bennem nyílik minden állomás,
a holnap csendje rám ismer halkan,
és az élet rám mosolyog tovább.

Hozzászólások

Még nincs hozzászólás.