Ezen az oldalon elemezheted
Tasi83 „TUDAT-DIMENZIÓK”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
A tudattal: hogy el kell, hogy múljak
2
– antennáival bekapcsol szívem pitvarában
3
a szorongás elmos, mint a megtörtént álom.
4
Az elme kóros, ábrándos képzeteket vetítve ringat,
6
Jó volna, ahogy esik, úgy puffan
7
bátran letagadni a morgó-öklű hallgatást,
8
komiszkodó ördög-görcsöket.
1
Úgy tudna rám vigyázni,
2
akár felebarát vagy éppen hóbortos, víg szerető.
3
Szemrehányások ádáz, vad csatája velem marad.
4
Szembe menetelek előre a tömeggel,
5
hátha megint elgáncsolnak, fellöknek,
6
mint holdkóros ostobát.
7
Mire a metró megindul, talán
8
csikorgó sors-sínekre zuhanok,
9
akár a céltalan záporeső.
1
Olyanná lettem, akár a felbolydult tömegben
2
némán botorkáló, gondterhelt vakvezető kutya;
3
már az sem lehetnék önként.
4
Nem lehetett sohasem panaszfal,
5
mert megesett, hogy víz alá nyomott a szándékos,
6
gyilkos felelősség, mint mohó szeretetvágy
7
valaki iránt, akit már oly régóta nem láthattam.
1
Bamba közöny most még naponta többször
2
elszigetel azoktól, akikkel egyezkednék.
3
Magamban kell, hogy hurcoljam a jelenlétet,
5
megtarthat, ki tudhatja, meddig?!
6
Agymosott, katasztrofális állapotoktól miért,
7
hogy senki sincs, aki még szabadon öklendezik?!
1
Nem hittem volna soha, hogy megélem
3
mikor cselekedni, jót tenni, porból
4
másokat önként felemelni bűn lesz,
5
szégyenfolt s nem egyszerű erény.
6
Időjárást-tükröző, romantikát őrző lelkem fodrozódik
8
S mert az új tavasz ismét
9
megválaszolatlan kérdéseket
10
rak a személyiség belső hagymahéj-rétegeire,
11
hamarabb könnyzáporokat fakaszt.
1
Mint a duzzogó, marcona kisgyerek versenyt
2
rohanok önmagammal tékozlón,
3
hogy szunnyadó béke-időmet mindenáron megőrizzem.
4
A Lét-szabadesése ahányszor csak muszájból,
5
s nem akaratból flörtölök vele
6
szüntelen megfoszt valami értékestől!