Ezen az oldalon elemezheted
Poór Edit „A FÖLDI KÖNNY”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mily nehéz résztvevő szívet találni,
2
Ama nyomorúságos napjainkban.
3
Amíg derült ég fénye ragyogtatja,
4
Fölös számmal vannak barátaink is.
1
Beborul fölöttünk a látóhatár,
2
Majd szenvedések sokasodnak reánk.
3
Gyakran eltűnnek a résztvevő szívek,
4
Mint, ahogy árnyék a borús időben.
1
Könny, mely először csordul az arcodon,
2
Azért homályosítja el szemedet,
3
Ne keress vigaszt a föld árnyékában,
4
Hanem tisztábban lásd az Istenedet.
1
Az a könnyező szem megtanít téged,
2
Hogy balga és oktalan ki emberhez,
3
Vagy más teremtményhez köt reménységet,
4
Megtanít, emeld fény felé lelkedet.
1
Isten szomorú szíveket szereti,
2
Legszebb neki az áhítat szavai,
3
Amelyektől a megindult léleknek,
4
Könyörgő, igaz könnyei peregnek.
1
Nincs halandó ki ne ízlelte volna,
2
A szenvedések keserű poharát.
3
Remegő szívvel ne hallotta volna,
4
Közeledni az ég zengő fájdalmát.
1
De a vergődő lelkeknek könnyeket,
2
Szárnyakat adott az Isten kegyelme.
3
Könnyet, mely lemossa a földnek porát,
4
Szárnyat, mellyel lelke Úr felé szállhat.
1
Az ima elménket mennyei fénnyel,
2
Atya, szeretet lángjával tölti fel.
3
Ez áldásának kegyelem forrása,
4
Mellyel vétkeinket mossa tisztára.
1
Nagyvilágban a tengerek mélysége,
2
Csillagok magassága mutatja meg,
3
Róla szól égi láng, fűszál, harmat csepp,
4
Pacsirta panaszos dalt őneki zeng.
1
Test táplálék nélkül halálra ítélt,
2
Lélek ima nélkül sötétségben él.
3
Istenem, Atyám feléd nyújtom kezem,
4
Én is gyermeked vagyok Atyám, Vezess!