Ezen az oldalon elemezheted
Márkus Katalin/Kata/ „Az örök nő”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Aranyhaján pihen a holdfény,
2
karcsú alakját lágyan simítja,
3
előtte szép zongorája,,
5
messzire szállt a hangja.
6
Behunyt szemmel vajon mire gondol?
7
Mosolya sejtelmes, titokzatos,
8
arcán az ősöktől kapott női báj,
9
mely széppé teszi a pillanatot.
1
Az örök nőt megszépíti a szerelem,
2
bensőséges, meghitt az a pillanata,
4
boldog mosollyal tekint
5
megszületett gyermekére,
6
kit széltől is óv, szeretettel nevel.
8
szívében aggódás, mikor
10
Az örök nő arcán, a ráncok
11
is mosolyognak, párjával
12
együtt örül az unokáknak,
13
a csendes, nyugodt hétköznapoknak.
14
Majd az Ő életében is eljön a pillanat,
15
mikor lelke szerettei után indul