Ezen az oldalon elemezheted
Brigitta „Télutó”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Mint kiszolgált, foghíjas öreg kutya,
2
kinek már ég felé áll szekere rúdja,
3
úgy vicsorgatja jégfogait a tél,
4
ádázul küzdve mulandó életéért.
1
Még bele-belemar a fagyott földbe,
2
hegyek ormait burkolja sűrű ködbe,
3
pirosra csípi az emberek arcát,
4
de napközben érezni: elveszti harcát.
1
Még egy pár nap, és takarodót fúj majd,
2
büszkén, de megadja magát a tavasznak,
3
nyomában nem marad más, csak emléke,
4
sárba tiport, pőre mezítelensége,
1
mit a szelíd nap igyekszik tusolni,
2
színes virágszőnyeggel betakargatni,
3
bomló rügyekkel ékíteni fákat,
4
új reményt adni az ébredő világnak.