Ezen az oldalon elemezheted
Poór Edit „EGÉRKE UTAZÁSA”
c. versének szerkezetét — az elemző megmutatja a sorok szótagszámát és a rímsémákat.
Vissza a vershez
1
Élt egyszer egy egéranyó,
2
Pöttömnyi kis unokájával.
3
Egy nap kisegér gondolta,
4
Elmegy világkörüli útra.
1
Nagyanyja útravalót adott,
2
S elkísérte egérlyuk széléig.
3
Egérke vándorolt sokáig,
4
Egészen reggeltől – napestig.
1
Mikor hazatért a nagy útról,
2
Lelkesen mesélt kalandjairól.
3
Képzeld öreganyó mi történt,
4
Én vagyok a legerősebb,
1
Legügyesebb és legvitézebb.
2
A tengerig is elmentem,
3
Se széle – se hossza oly hatalmas,
4
Óriás hullámok csapkodtak.
1
Ám, nem ijedtem meg tőle,
2
Átúsztam, s el is csodálkoztam.
3
Ahogy tovább mendegéltem,
4
Egy olyan nagy hegyhez értem,
1
Csúcsán megakadt a felhő,
3
Nem akartam megkerülni,
4
Nekifutottam, s átugrottam.
1
Még én is elcsodálkoztam,
2
Ahogy tovább sétálgatok,
3
Látom két medve viaskodik,
4
Egyik fehér, másik fekete.
1
Én nem féltem tőlük, hanem
2
Közéjük rontottam, egyiket
3
Jobbra, másikat balra dobtam.
4
Magamon úgy elcsodálkoztam.
1
Drága unokám! – szólt az anyóka,
2
Ismerem a tengert, rénszarvas
3
patanyomába gyűlt meg a víz.
4
Azt a hegyet is ismerem,
1
Vakondtúrás tetején nőtt fű.
3
Egyik fehér pille, másik légy.
4
Erre sírva fakadt kisegér,
1
Akkor nem vagyok se erős,
2
Sem ügyes, még csak vitéz sem?
3
Így szólt erre bölcs öreganyó,
4
Ily pöttöm kisegérnek mint te,
1
Mindezek nagyon – nagy dolgok.
2
Az állatok mind egyediek,
3
Mindegyiknek más élet adott,
4
Maga területén mind vitéz.