Kígyóvadászat

Eső után valahol Ázsiában,
fiúk buzgón tapicskoltak a sárban.
Egyszer csak arra lettek figyelmesek,
a vízre az állatkák előjöttek.

A békák, csigák, siklók, a giliszták
csúszkálták össze az udvari járdát.
Olyan lett az övezet, mint ahol egy
siserehad terepgyakorlatot tart.

Igen, de kobrára nem számítottak.
– Jaj, segítség! Gyorsan, ide mindenki!
– A fal mellől nem is merünk elmenni!
– Mérges kígyó tekereg a közelben!
A lakás felé hullámzik sietve!

Ezen a helyen ez nem lehetetlen,
jött segítség, felszerelve sürgősen.
Nem lázálom, a dolog bizonyítja,
ott van a levedlett bőre darabja.

Hüllőszakértőt is azonnal hívtak.
Egy kígyó marása nem gyerekjáték.
A fiúkat biztonságba helyezték,
a mentést csak a sarokból leshették.

Hová bújt? Ki tudja már, merre lehet?
Bárhová máris betelepedhetett.
A házat alaposan felforgatták,
vészes tekergőt sehol sem találták.

– Szeret csőbe mászni! – mondta egy ember,
ki egy hosszú csipesszel felszerelve,
minden zugban óvatosan kereste.

A szék felől halk szisszenés hallatszott.
– Lehetséges, hogy ez már a kobra volt?
– Vagy csak a cső adott ki ilyen hangot?

Most látják, egy kis sikló ácsorgott ott.
Egészen ártalmatlan a kis állat.
– Megvan, előjöhet bátran mindenki!

– Várjatok! – szólt egy rokon a balkonról.
A bőrszövet nem róla árulkodik.
Tovább kezdtek keresni, kutatgatni,
mert a dolgot más is ugyanígy véli.

Minden alá benéztek, kipakoltak,
minden sarkot, zsákot kifordítottak.
Nem volt hiába a keserves munka,
lapult a zsák mögött köpködő kobra.

Aminek a köpete szemben romboló,
belégzésre gyors fulladást okozó.
A két fiú csak lesett, megijedtek.
Még jó, hogy rögtön segítséget kértek!

Mi van, ha csak ők kezdenek kutatni?
Így nem szenvedett balesetet senki.